Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Vidd kedvedre! Remélem tetszenek..
~Ha hiányzik valaki, nézz fel az égre. Legalább tudhatod, hogy együtt vagytok alatta.
~Vannak dolgok amiket nem mindig ért meg az ember. Na és...ez így van jól!
~A jó kislány pizsamában alszik, a rossz meztelenül, az okos a helyzettől függően.
~Azt mondják az emberek, hogy fura vagyok, hogy van valami különleges képességem...igen, én megtanultam mosolyogni.
~Lehet, kitörök a karámból. Legyen megint őrült nyár!
S oda húzok el a motorral, ahol élet vár.
Új szerelem és kaland kell, hogy érezhessem még,
hogy nincs korlát, és nincs több gát, és úgy élek, mint rég.
~Sírsz: mert nagyon fáj ami történt,
Vársz: hogy visszatérjen akiért megtörtél..
Fekszel: párnák között könnyekkel,
Alszol: magány közt a sötétben.
Álmodsz: arról, hogy majd visszatér,
... Kelsz: úgy hogy mindig egyedül élsz.
Reménykedsz: hogy legalább még látod egyszer,
Csalódsz: mert álmodoznod nélküle kell.
Élsz: úgy, hogy már nem szeret,
Halsz: mert úgy érzed jobb lesz így neked.
~Mielőtt meg akarod csókolni :
- fogd meg a derekát,
- húzd közelebb magadhoz,
- nézz a szemébe,
- majd a szájára,
... - fogd meg lassan az arcát,
- hajolj oda és csókold meg.
ezzel meg fogod bolondítani :)
~Ha veled aludhatnék...neked adnám a nagyobbik felét a takarónak...
~Mikor szomorú vagy... én is berúgok veled... és kitervelünk valami cselszövést az ellen a nyomorult lélek ellen aki szomorúvá tett.
Ha látom hogy el vagy kékülve... Hátbaváglak, hogy kiköpjed, ami a torkodon akadt.
Amikor félsz valamitől... Emlékeztetlek rá...minden pillanatban, amikor csak lehet.
Amikor aggódsz... mondok neked borzalmas történeteket, hogy mennyivel rosszabb is lehetne... és f...ejezd be a nyávogást!
Amikor meg vagy zavarodva.. Néhány szóval még jobban össze tudlak zavarni.
Mikor beteg vagy... ne gyere a közelembe, amíg nem vagy teljesen jól... Nem akarom megkapni a nyavalyád.
Ha elesel... kiröhöglek, mert már megint seggre estél.
Egy igazi jó barát segít költözni és elrejteni a holttesteket.♥
~Azok a buli utáni reggelek. Amikor először eszedbe jutnak az előző este emlékei. Néha nevetnél, néha sírnál. Néha vissza mennél, hogy megváltoztass dolgokat, és néha azért mennél vissza, hogy újra élhesd.
~"Régi harcok,
régi kopott könyvek.
Mosoly, derű
néha fájó könnyek.
Múlik minden,
rohannak az évek.
Búcsút intünk
múló diákévek."
~Aki igazán szeret valakit, szenvedésében nem hagyhatja el, s csak akkor érezzük vonzódásunkat egész nagyságában kedvesünk iránt, midőn annak elvesztésével fenyeget a veszély.
~Nincs annál szörnyűbb, mikor egyszerre veszítünk el egy barátot és egy szerelmet...
~Egy hang.
Egy szó.
Egy kép.
Egy arc.
Egy csók.
... Egy név.
Egy lélek.
Egy perc.
Egy nap.
Egy év.
Egy kérés.
Egy hely.
Egy dal.
Egy éj.
Egy érzés.
Ő volt?
Tudtam.
Néztem.
Elégtem.
Ő az?
Tudom.
Érzem.
~Aki szeret téged, az arra törekszik hogy minden nap lásson.
~Az álmod valósággá válik. Tartozol azzal, hogy megéld!
~Ezerötszáz ember fulladt a tengerbe, amikor a Titanic elsüllyedt alattunk. A közelben húsz csónak lebegett a vízen, de csak egy fordult vissza... Egy! Hat embert mentettek ki a vízből - engem is beleértve. Hatot. Ezerötszáz emberből. Ezután a csónakokban ülő hétszáz embernek nem volt más dolga, mint várni. Kivárni a halált vagy az életet. Kivárni azt a feloldozást, ami már sosem jön!
~Behunytam a szemem és mosolyogva aludtam el. Mosoly volt a számon és a szívembe. Azt hiszem, ezt nevezik boldogságnak.
~Tudod, a bátyám egyszer azt mondta, semmi sem számít igazán, amit a “de” előtt mond ki az ember.
~Minden dolgom jól alakul. Tudod miért? Mert hiszek benne.
~Veled jó, veled még, olyan egyszerűen szép
Csak tudnám, hol tartunk.
Hisz üres minden papírlap, írnék rólunk mindennap
Míg itt vagyunk... míg itt vagyunk.
~Gondolataim ezerfelé cikáznak nap mint nap. Szörnyűségekről, és boldogságról egyaránt. De mindig mosolygok, mert a végén mindig a legszebb dologhoz térnek vissza, és ez a dolog TE vagy.
~Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzok és akinek nem hiányzok , az nem szeret.!
~A zene hatalmas dolog. Egy dal megváltoztatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életedet.
~Belecsobbantam a vízbe, s hagytam magamat elveszni, talán soha többé nem fogsz eszembe jutni...
~Azokért a pillanatokért élj, amiket nem tudsz szavakba önteni
~Nem várok már a csodákra nem várok már a fényre. Csak egy őszinte szóra, egy igaz ölelésre.
~Az életünket pillanatok határozzák meg, főként azok, amikre nem számítottunk.
~Eldobtad őt. Eldobtad azt a lányt, aki bármit és mindent megtett volna érted. Eldobtad azt a lányt, aki mindenét neked adta, és bízott benned. Eldobtad azt a lányt, aki mindent beleadott, hogy ott lehessen neked. Eldobtad azt a lányt, aki elküldött magától mindenki mást, mert bebeszélte magának, hogy nem bízhat bennük. Eldobtad azt a lányt, aki az egész világot benned látta. Eldobtad azt a lányt, aki keresztül ment a poklok poklán, hogy veled lehessen. Eldobtad azt a lányt, aki hajlandó volt várni, ameddig csak kellett, csak hogy a tiednek hívhassa magát. Eldobtad azt a lányt, aki még mindig akart téged, miközben te semmiként kezelted. Eldobtad azt a lányt, aki hónapokat töltött reménykedve, hogy ti ketten végül együtt lesztek. Eldobtad azt a lányt, aki sokáig fent maradt, azon izgulva, hogy vajon jól vagy-e. Eldobtad azt a lányt, aki továbbra is annyi mindent megtett érted, még ha tudta is, hogy semmit nem kap cserébe. Eldobtad azt a lányt, aki nem hallgatott azokra, akik rosszat mondtak rólad. Eldobtad azt a lányt, aki a világon bármit megtett volna érted. Eldobtad őt. És tudod mit? Most elveszítetted.
~Várj arra, aki majd megküzd érted, ahelyett, hogy felkínálod magad. Várj arra, aki majd magától ír, anélkül, hogy kérdeznél előbb barmit is. Arra, aki majd magától odamegy, anélkül, hogy hívnád. Arra, aki majd felajánlja a segítséget, anélkül, hogy kérned. Arra, aki feltesz kérdéseket és nem csak végighallgat. Arra, aki tisztel, aki órákon át képes beszélgetni veled és igazan meg tud nevettetni. Inkább várj, mint olyanra pazarold az időd, akiért mindig csak te küzdesz, aki nem keres, akit unszolni kell, aki megbánt. Nem kell taktikázni, csak maradj egyszerűen Nő.
~Kevés férfi tudja hogy egy ujjal végig simítani a nő arcát több, mint megmarkolni a fenekét. Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsát bámulva. Hogy ha beszélget vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pénzzel felvágni előtte. Hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után. Hogy jobban megbecsüli azt a férfit, aki a házimunkában segít, mint azt, aki étterembe viszi. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel!
~Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, és engedni, hogy besétáljanak rajta. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem és a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót! Mind várunk valamire. Mindannyian álmodunk.
~Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod, hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit ezelőtt okoztak neked. Nem büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz.
~...és igen, lesz, hogy elbuksz majd egy matekdogát; olyan fiúk miatt sírsz majd, akinek a nevére pár év múlva már nem is fogsz emlékezni; lesz, hogy túl sokat iszol majd és olyan dolgokat mondasz, amiket másnap reggel már megbánsz; kibeszéled majd a barátaidat és ők is ugyanezt teszik veled; a véleményed az emberekről változni fog, amint jobban megismered majd őket; lesz olyan kötelező, amit szívesen olvasol el; lesz, hogy teli torokból énekelsz otthon mikor senki sem hall; arról álmodsz majd, hogy új városba költözz és mikor ez megtörténik, rögtön hiányolni kezded majd az otthonod; egy nap majd rájössz, mit is jelentenek valójában a kimondott szavak - és soha, de soha nem adod fel a boldogság keresését. Ma vagy fiatal, itt és most, nem pedig holnap! Ezt minden reggel mondogasd magadnak, nehogy elszalaszd azokat a dolgokat, amik igazából számítanak!
~Amikor veled találkoztam...Akkor értettem meg a szerelmes dalokat és azt, hogy a szerelmesek miért táncolnak egymással. Akkor értettem meg a csókolózást és azt, hogy ez a legszebb dolog. Megértettem, hogy az emberek miért sírnak, amikor összetörik a szívüket, és hogy miért menekülnek el mindenki elől, amikor a szívük darabokban áll. Mert szükségük van egy kis térre, hogy rendbe hozzák az eltűnt szerelmük hangjával és az emlékekkel. Végül újra összerakják, hogy aztán valaki újra összetörhesse.Amikor veled találkoztam, akkor értettem meg, hogy az egész élet miről szól, és, hogy az emberek miért maradnak fent késő este valakire gondolva.
~Talán igaz, amit mondanak. Mindig lesz egy ember, akin sosem tudod majd igazán túltenni magad. Nem számít, hogy hány jobb emberrel találkoztál, akik jobban bántak veled, és akik jobban szerettek, az agyad hátsó zugában mindig ott lesz az az ember, akit teljesen sosem tudsz elfelejteni.
~Csak azt akartam, hogy harcolj értem. Én is olyan akartam lenni, akiért érdemes harcolni.
~Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.
~Felejtsd el az összes okot amiért nem fog sikerülni, és higgy abban az egyben amiért fog.
~Ha valakit nem kapsz meg, jusson eszedbe:
lehet, hogy azért nem lehet a tiéd, mert valaki sokkal jobb vár rád.
~A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el, amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat. Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük.
~Aki szeret: nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád, hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy és tanítod őt. Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül, mert szeret.
~Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy egyedül vagy, aztán jön valaki és kitölti a kis űrt, amit te sokáig elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod 'ejha, most az egyszer végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott hagynak. Újra egyedül vagy. Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel, aki betölti a helyüket. De fogsz, és találkozol is. És ez megismétli önmagát. Újra és újra...
~Mindig mondj igent a jelen pillanatra! Hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb, mint belső ellenállást tanúsítani azzal szemben, ami már van? Mi lehetne ostobább, mint szembeszegülni magával az élettel? Add meg magad! Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened működni!
~Van néhány olyan ember, akikkel nem kell minden nap beszélned, akik ezredszerre is végighallgatják tőled ugyanazt a történetet.. és ha te idiótaként táncolsz, vagy addig nevetsz, amíg már sírnod kell, akkor is azt mondják: igen, ő a legjobb barátom.
~Csak egy kérdés van bennem, amire választ akarok! Miért nem voltam neked elég jó? Magamat hibáztatom, mert nem tudok olyan szép lány lenni, akinek megfogna a külseje és nincs olyan különleges bensőm, amibe beleszerethetnél. De általad úgy éreztem úgy ragyogok, mint égen a gyémánt, egy gyémánt, akit csak te érinthetsz meg igazán, aki csak a tiéd akar lenni, a te tökéletes gyémántod akartam lenni.
~A felejtés nem nehéz. Csak nem mindegy melyik oldalon állsz. Te akarsz felejteni, vagy téged akarnak felejteni. Mikor eltervezed valakiről, hogy elfelejted, akkor elzárod a szíved legmélyebb zugába oda , ahonnan semmi, de semmi nem hozhatja őt elő. Néha egy emlék képes rá, de az sem hosszú távú. És mikor rájössz, hogy téged akarnak elfelejteni, az minden egyes nap ott lebeg a szemed előtt. Töprengsz, hogy vajon mi vezetett el idáig, miért akarnak elfelejteni, nem jössz rá, ez számodra egy megmagyarázhatatlan dolog amibe addig nem tudsz belenyugodni, míg el nem határozod, hogy a te kezedben lesz a döntés és elfelejted. Egyszerű, leírva egyszerű megvalósítani már sokkal nehezebb.
~Van az a pasi, aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz. Megért, szeret, veled van, támogat, és nem adja fel. Lehet, hogy nehéz lesz, de végigcsinálja, mert tudja, hogy semmit sem adnak könnyen. Higgy benne, és megkapod. Akard, várd, és jönni fog. De ha jön, ne sétálj el mellette. Vedd észre, és vigyázz rá. Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel. Adj meg neki mindent, törődj vele, de hagyd meg a szabadságát. Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat, de ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van. Becsüld meg.
~Az ember szépen lassan rájön, hogy ez nem csupán tetszés ez már nem csak vonzalom ez több annál valami megmagyarázhatatlan plusz ami folyton jelen van és érzed, mindig. Ez az a fajta dolog mikor bármit tesz vagy bármit mond, te képtelen vagy rá hosszú ideig haragudni. Ha valami baj van csak ő tud felvidítani, ha meghallod a nevét vagy meglátod már görcsbe rándul a gyomrod és felébrednek a pillangóid. Csak rá van szükséged és ezt érzed. A neve kezdőbetűjét és szívecskéket kezdesz el rajzolgatni unalmadban még ha ezt ki nem állhatod, akkor is. Képtelen vagy vele nem beszélni, nem bírod elviselni, ha fáj neki valami. Csak arra gondolsz, hogy érezze, neked ő a világon a legfontosabb. Számomra itt kezdődik a szeretet.
~Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.
~Még mindig hiszek benne, hogy egyszer csak hirtelen írsz nekem és bevallod az érzéseidet, amiket eddig elrejtettél. Hogy csak úgy írsz és azt mondod, én vagyok az egyetlen, akit akarsz. Az egyetlen, akire gondolsz. Szeretném ha azt mondanád, hogy az egyetlen ok, amiért elmentél, ...hogy féltél az érzéseidtől.
~Ha van benned egy szeretet, amit valaki kiváltott belőled, ezt másnak nem adhatod, csak neki. Mert csak hozzá illik. Az ő lelkéhez formálódott, az ő lelkének rezdüléseihez alakult, az ő lelkének vágyaihoz igazodott.
~Kevés férfi tudja, hogy egy ujjal végig simítani a nő arcát több, mint megmarkolni a fenekét. Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsát bámulva. Hogy ha beszélget vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pénzzel felvágni előtte. Hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után. Hogy jobban megbecsüli azt a férfit, aki a házimunkában segít, mint azt, aki étterembe viszi. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel!
~Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony, aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.
~Nem tudom megnevezni, mit szeretek benned. A szemed, az arcod. A szád, a mosolyod, a nevetésed. Azt, ahogy beszélsz, és azt, ahogy jársz. A stílusod, az ízlésed. Szeretem az ölelésed… Mikor megijedsz, és amikor felbátorodsz. Amikor biztos vagy, és amikor bizonytalan... Imádom, mikor egoista vagy, és azt is, amikor önbizalom hiányod van, amikor keveset akarsz, vagy amikor sokat. Amikor elnyersz valamit, és amikor elengedsz valami mást. Az arckifejezésed, amikor hazudsz, és amikor tudod, hogy én hazudok. Szeretem, ahogy gondolkozol, és ahogy hülyéskedsz. A komolyságod, a gyerekességed... Azt, amikor meglepődsz, és mikor biztosan tudod mi lesz. Szeretem, hogy te, te vagy... Egyszerűen mindent szeretek benned!
~A "rossz" dolgok okkal történnek velünk, hogy általuk megismerjük önmagunkat. Rájövünk, milyen erősek is vagyunk valójában, milyen határtalanul tudunk szeretni, mit jelent számunkra elveszíteni, megtanulunk elengedni. Feleszmélünk, mi is az, amit valójában, igazán akarunk, és mi az, amit soha többé. A nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni. A rossz után mindig jó jön. Ezért ne félj megélni, ami jön.
~A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled. Keresed a régi üzeneteit, szép szavait, de helyettük már csak a gyanús mondatok kusza halmazát látod. A 'szeretlek'-ek már csak automatikus, elcsépelt szövegnek tűnnek. A jelek, amik azelőtt is ott voltak, csak most válnak láthatóvá. Észreveszed az igaznak hitt üzenetei mögött a hazugságokat. A pillanat, amikor rájössz, hogy már nem érdekled, sőt, nem is érdekelted soha.
~Listákat írogatsz arról a fejedben, hogy milyen az ideálod, például legyen barna haja és édes hangja. Éles esze és lágy szíve, legyen jó humora, hogy megnevettessen, ahogy te gondolod. Legyen ilyen és olyan. És ez az egész egy baromság. Mivel az emberek nem holmi listák. Mindig is az az ember akartam lenni, aki ráébreszt valakit erre. Találkozni akarok egy emberrel, akinek a fejében meg van ez a lista, és egyáltalán nem illik rám, és szeretném megmutatni neki, hogy eddig nem is tudta igazán, hogy mit keres. Az emberek, akik azt hiszik tudják mit akarnak, becsapják magukat. Senki sem tudhatja igazából, hogy mit vagy kit akar. Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele.
~Minden egyes alkalommal, amikor végre megkapjuk azt, amiről azt hittük, hogy akarjuk, rájövünk, hogy még többet akarunk.
~Nem vagyok átlagos, se tökéletes, de sokan így szeretnek. Nem érdekelnek az ismeretlen vélemények. Én azokat csak megvetem. Örülök, hogy más vagyok, mint egy átlagos lány. De mégse különc, csapodár. Csak egy furcsa tini, ki imád őrült lenni…
~A legjobb, amit tehetsz, hogy keresel egy olyan embert, aki pont olyannak szeret, amilyen vagy: jókedvűen, rosszkedvűen, szépen, csúnyán, csinosan. Keresd meg, aki elhiszi, hogy a Nap is érted kel fel, mellette érdemes kitartani.
~A szerelem egyszer elmúlik, de a sok hülyeségen nem tudsz változtatni, amit érte megtettél.
~Azok az ember legfontosabb tapasztalatai, amelyek elviszik a végső határig. Csak ezekből tanulunk, mert ezekhez minden bátorságunkra szükségünk van. Ha egy gazda megalázza a cselédjét, vagy egy férfi megalázza a feleségét, az nem bátorság, hanem gyávaság, bosszú az életért. Ezek az emberek soha nem mertek a lelkük mélyére nézni, soha nem kérdezték, honnan származik a vágy a vadság felszabadítására.
~ A legkeményebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen tiszta vágy.Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotában van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit ünnepelhetnének meg legközelebb.Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon. És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hajtják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával.
~Amikor beleszeretünk valakibe, az a benyomásunk támad, hogy az egész univerzum mellettünk áll és támogat: ezt láttam ma a naplementében. De ha valami rosszul sikerül, egy csapásra oda az egész! Oda minden: a kócsagok, a távoli zene és ajkának édes íze. Hogyan tűnhet el ilyen hirtelen a szépség, ami néhány perccel ezelőtt még megvolt?Az élet nagyon gyors: pillanatok alatt letaszíthat minket a mennyekből a pokol fenekére.
~Egy nap írni fog neked. Rá fogsz ébredni, hogy semmit sem jelent számodra. Ő csak egy srác. Csak egy srác, akire elpazaroltad az idődet, aki miatt jól akartál kinézni, akinek meg akartál felelni. Ő csak egy újabb rossz emlék. Eszedbe fog jutni, hogy mennyire kedveled, és mennyire hiányzik, de ezzel együtt mennyire utálod. És ahelyett, hogy újra izgatott lennél egy ilyen kis üzenet miatt, ami neked a világot jelenti, de neki semmit, csak menj a törlésre és folytasd az életed. Nem érdemli meg…
~Ott kezdődik, hogy ránézel. Egy pillanat elég ahhoz, hogy úgy gondold “aranyos”. Egy újabb pillantás elég ahhoz, hogy úgy érezd “bejön”. Egy perc elég ahhoz, hogy elkezd magad győzködni, hogy ez nem olyan… Ez más, nem úgy érzel. Míg győzködöd magad, elkezdesz álmodozni róla. Míg álmodozol, teljesen belefeledkezel, és onnantól kezdve mindegy, hogy hol, hogyan látod, mindig érezni fogod a pillangókat a gyomrodban… És egy szó elég ahhoz, hogy mindezt összetörje. És te csak tovább győzködöd magad..
~Arra születtem, hogy a határaimat feszegessem, és átlépjem őket. Hogy magam alakítsam a sorsomat, és megéljem minden egyes pillanatát. Hogy ne hagyjak elmenni magam mellett lehetőségeket, hogy tartozzak valahová, mégis különálló személyiség legyek. Hogy csalódjak, veszítsek, nyerjek, szeressek. Hogy tudjak, akarjak, merjek, próbáljak. Mert ha nem próbálom meg, életem végéig kísérni fog az a bizonyos "mi lett volna, ha?" kérdés, amit a világon a legjobban utálok.
~A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.
~Ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar.
~Mindig úgy képzeljük, hogy van még idő, de ez nem igaz. Mert egy nap ráébredünk, hogy túljutottunk azon a ponton, ahonnan már nem fordulhatunk vissza, de akkor már késő lesz. Ez az a pillanat, amikor az ember ráébred, hogy nincs visszaút. Az a pillanat, amikor az ember ráébred, hogy elszalasztotta az esélyt.
~Olyan vagyok, mint egy porcelánbaba a polcon, amelyet valamikor leejtettek és most összeragasztottan pompázik, de ha óvatlan kezek hozzáérnek, darabjaira hull.
~A legjobb dolog az életben, ha van testvéred! A testvér olyan személy aki mindig mindenkor melletted van! Kiskorodban vele játszol, vele verekedsz! Nagyobb korodban idegesítő személy szerepét tölti be életedben, de amikor már "teljesen" felnőtté váltok rájöttök, igen is fontos emberek vagytok egymásnak! A testvért nem lehet utálni, nem lehet megvetni mert a miénk! A mi vérünk az életünk talán legjobb része! Elfelejteni? Lehetetlen, sőt bűn! Mert van valaki akire mindig számíthatsz még akkor is ha bajban vagy! Akinek te is falazol mert kötelességednek érzed a titkai megtartását! Testvéri szeretetben élni jó! Ezt soha ne felejtsd el! :)
~A való életben a fiúk nem rohannak vissza hozzád az éjszaka közepén, és nem surrannak be az ablakodon. Csak ott hagynak és aztán többet egy szót sem szólnak hozzád.
~Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve, ...gondolsz egyáltalán rám? Vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben, mint a többi ember? Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor meglátsz. Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba. Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek. Talán a te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogy az enyém. Talán...remélem így van.
~Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na ez az, ami baromi kemény meló, viszont nagyon megéri.
~Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor egy másik embernek felcsillan a szeme és rád mosolyog, mert boldog, hogy láthat téged. :)
~Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira… Van, hogy csak a cél lebeg a szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy nem jól végződik a dolog. Lehet, hogy egyedül maradsz… Nehéz lesz, de lassan rájössz, hol szúrtad el, és újrakezded. Megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ez a történet is jól végződik, hiszen továbbléptél. Van még egy eset: ha a sorozatos visszautasítások, a hiába várt telefonok, a rosszul értelmezett jelek, a kínos helyzetek, a hatalmas káosz ellenére… soha, egyetlen percre sem adod fel a reményt.
~Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hántorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni a most.
~Néha elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat, és nem fordítunk időt arra, hogy olyanokat kimondjunk, amik a szívünkben vannak.
~Milyen furcsa érzéseket vált ki, mikor visszaolvasol egy beszélgetést egy olyan személlyel aki fontos volt neked abból az időből amikor még minden tökéletes volt köztetek.
~Ne azt válaszd, aki a legjobb a világon, hanem azt, aki a legjobbá teszi a világod!
~Remélem, hogy felébredsz és hirtelen rájössz - nem volt senki, aki annyira szeretett volna, mint amennyire én szeretlek.
~Legyél hálás a rossz dolgokért az életben, amiért felnyitják a szemed, hogy észrevedd a jó dolgokat, amikre eddig nem figyeltél.
~Jellemző rám, távol tartok én mindent és mindenkit. A férfi, aki ott volt és feleségül akart venni, ő nem kellett, elhagytam. Ugyanakkor annak, akivel sose találkozhatok, neki odaadnám a teljes szívem. Így szép. Veszélytelen.
~Elővettem az emlékeimet, hogy
vissza gondoljak azokra az
emberekre akik azt mondták mindig
mellettem lesznek, de már
nincsenek sehol. Hol van az a barát,
aki azt mondta az öregek
otthonába együtt nevetünk majd
azon, hogyan hullik szét a testünk?
Hol van az a szerelem, aki azt
mondta, hogy én vagyok az élete
értelme? Hova tűntek azok az
álmok, amiket együtt terveztünk
el? Hol vannak már azok az érzések
amik akkor voltak? Hova tűnt
mindenki? Vajon hol vagy most,
vajon mit csinálsz? Vajon emlékszel
még arra, hogy örökké együtt kéne
lennünk? Eszedbe jutok még néha
napján? Vajon tudnék még mosolyt
csalni az arcodra, mint régen?
Miért van ennyi kérdés és miért
nincsenek válaszok?
~ehet hogy kívűlről egy olyan lánynak látszom, aki
sosem sír. akit senki se tud megtörni. talán azt
hiszed hogy érzéketlen vagyok, hogy nincsenek
érzéseim..
de azokat a könnycseppeket amik az arcomon
folynak, azt jelentik hogy igenis vannak érzéseim.
és érzelmesvagyok. akit megtudsz bántani.. de ezt
te nem látod, mert nem mutatom..
és mindez azért van mert nem akarom hogy
gyengének láss. jobb úgy ha a látszat csal !
~Ma megtanultam egy fontos dolgot: attól még hogy elváltak az útjaink, nagyon sokat tehetünk egymásért. Hálás vagyok az exemnek hogy mellettem áll és meghallgat <3
~ha sírhatnékom van.. kihez forduljak?.. senki se bírja ide adni a vállát.. de ha ők sírnak nekem rohannom kell csak hogy az én vállamon kisírhassák magukat...
~Amikor a holnap megkezdődik nélkülem,és nem leszek ott,hogy lássam,ahogy fel kel a nap és megtalálja értem könnyező szép szemed. Azt kívánom ne sírj ne sírj úgy mint ma,mialatt arra gondolsz amiket nem mondtál el nekem! Tudom mennyire szeretsz, én is téged ugyan úgy,bármikor is gondolsz rám én tudom,hiányzom neked nagyon. Amikor a holnap megkezdődik nélkülem,ne gondold,hogy nem vagyunk együtt,bármikor is gondolsz rám tudd, OTT VAGYOK A SZÍVEDBEN!!
~Akkor tudod meg ki az igaz barátod mikor bajba kerülsz és a hullámok összecsapnak fölötted.
~ha szeretnél nem gondolkodnál azon,hogy szakítani akarsz..
~Azt hiszem, magamnak is hazudtam, mikor azt mondtam, hogy egyáltalán nem vagy fontos nekem...:')
~Mert nincs soha bennem kétely, de te rejtegeted, bármit érzel. Mit is érzel? Jaj, miért nem mondod?
~Ha mosolyogsz valakire, és ő nem mosolyog vissza, küldj neki még egy mosolyt. Mert semmi sem rosszabb annál, mikor az ember nem tud mosolyogni
~"Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz."
~Tegnap rám mosolygott a szerencse......de aztán jobban megnézett és elsírta magát :)))))))))
~Néha csak azért alszunk plüss macival ,mert már másunk nincs..
~"Ha mindenki elhagyott, és senki sem szeret már, Gyere el hozzám és én szépen füledbe súgom: NEKEM SEM KELLESZ MÁR."
~A nyári szerelmek mindig véget érnek. Ez íratlan szabály volt. Mint egyes növények és rovarok, akik nem tudják túlélni ezt az évszakot. Mások is voltunk, de nem úgy, ahogy én gondoltam. Őszintén hittem benne, hogy soha nem fogjuk elengedni egymást!
~Megtanultam!
Aki nem keres, annak nem hiányzom.
Akinek nem hiányzom, az nem szeret.! :| ~
~Számtalan szép ember él a világon, milliók, akikbe beleszerethetsz!De olyan, akinek a szája tökéletesen passzol a tiédhez, csak egy léttezik. ~
~Csak azt teszem, amit én akarok, és nem azt, amit másik mondanak nekem!.
~Azt akarom hogy úgy érezzem, én vagyok az egyetlen lány a világon, hogy én vagyok az egyetlen akit valaha szeretni fogsz, hogy én vagyok az egyetlen, aki ismeri a szívedet ... ♥
~néha amikor azt mondom.: elmegyek! - azt várom, hogy visszatartson és azt mondja: ne menj el kérlek!
~Csak mert ő ezt nem veszi észre, az még nem jelenti azt, hogy nem vagy gyönyörű... :)
~Az első szerelem soha nem múlik el , de mindig véget ér ! ♥
~Sose magyarázkodj: a barátodnak nem kell, az ellenséged pedig nem hinnék el..
~Szőke vagyok mégsem egy cicababa,Laza a stílusom és még görkorizni is szoktam.Hajam néha vasalom,neha göndörítem..és még szájfényt is használok..de jól jegyezd meg..én a szemeimmel hódítok. ;)
~Éleztem az életem amig nem voltál mellettem..mert csak szenvedést okoztál..:||
~Amig tudok repülök és szárnyalok.. de már nem sokáig birom el a saját terhem.!..
~Csak ültem a réten, néztem a lenyugvó napot és vártam, hogy minden elmúljon.!~
~Fáj, hogy ennyire szeretlek ... mert ha rád nézek, látom, hogy ez tégedmennyire nem érdekel..
~Egy nap majd újra akarod. Én elintézem. Úgyhogy ne add fel. Ha feladod ami igazán fontos neked, az igazi önmagad szép lassan eltűnik…
~Kavarsz az exekkel és elhiszed, hogy kemény vagy push.up-os mellekkel.
~Amikor vele vagy, minden értelmet nyer. A szíved kalapál, mellette az vagy, aki lenni szeretnél, nem pedig az, aki tényleg vagy. És a gondolat, hogy nélküle éld le az életed, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.